Az angol Rhythm Magazine decemberi számában egy hosszú cikk jelent meg Dörnyei Gáborról, aki Magyarországon egyedülálló módon került bele egy ilyen nemzetközileg elismert, nívós szakmai magazinba.
Gáborral egy szegedi kávéházban beszélgettem.

Induljunk a kezdetektől. Egy ilyen nemzetközi cikkig hosszú és nehéz út vezet. Hogy kezdődött a dobos pályafutásod?

Valóban, az út az nagyon hosszú volt, sőt úgy gondolom, hogy még rengeteg van előttem. Ez az út gyakorlatilag a 23 évnyi gyakorlásból, és szervezési munkákból áll. 10 éves korom körül kezdtem el intenzíven dobolni, és most töltöttem be a 33-ikat. Ez már 23 éve töretlenül megy, és azóta nem is foglalkoztam mással, teljes mellbedobással ezt csináltam. Ha visszatekintenék nagyon nagy általánosságban, akkor azt mondanám, 20 évig gyakoroltam, és amikor Angliába költöztem -pont 3 évvel ezelőtt-, akkor az ön-menedzselési és a marketing dolgokra feküdtem rá nagyon. Úgy láttam, hogy az ember nyugodtan lehetne a legjobb gitáros, dobos vagy zongorista a világon a saját garázsában, ha senki nem tud róla. Persze ez nem azt jelenti, hogy az vagyok, csak azt, hogy hiába lehetnék, ha nem tudja senki. Nyugodtan megválthatom a világot a garázsban négy fal közt, és akkor sem lesz semmi. És én azt hiszem ezt felismertem. Viszont a marketingnek nem szabad a minőség rovására menni. Tehát nem arról van szó, hogy amit nem tanultál meg azt próbálod eladni, hanem azt, amit megtanultál. Ez nagyon nagy különbség.

Minden fiatal zenésznek az álma, hogy egyszer befusson, hogy világszerte ismertté váljon. Erre az életvitelre, karrierre Te készültél fiatalkorodban? Ez a cél lebegett a szemed előtt minden reggel, amikor odaültél a dobszerelés mögé?

Igen, bár megmondom neked őszintén, hogy nincs erre garancia. Senki sem tudja, hogy most ez kinek jön össze, vagy kinek nem. Én csak egyetlen dolgot tudtam 20 évig, azt, hogy borzalmasan szeretek dobolni. És én ezt akarom csinálni, semmi mást. Nekem az életemben soha nem mondta senki, hogy nekem ezzel kellene foglalkoznom. Senki nem akarta, hogy dobos legyek. Édesapám jogász volt, anyám közgazdász, nővérem Európa legnagyobb piackutató cégének a magyarországi igazgatója, tehát egy nagyon magasan kvalifikált családban nőttem fel, viszont abszolút nincsenek benne művészek. Senki, még egy amatőr zenész sem. Én magamtól éreztem a késztetést, hogy nekem ezt kell csinálni. 10 éves koromtól kezdve folyamatosan a nagymamám kötőtűjével püföltem az ágyat. Teljesen ösztönösen indult az egész. És ez a lelkesedés kitartott a mai napig. Sőt, bárcsak lenne időm odaülni, és gyakorolni úgy, mint régen. Egész nap doboltam, nem csináltam semmi mást, csak gyakoroltam. Tizenéves koromban, felkeltem reggel, és 9-től elkezdtem gyakorolni délig. Utána hazamentem, egy kicsit ebédeltem, és visszamentem dobolni 2-től délután 6-ig. Aztán vacsora, és 7-től folytattam 10-ig, mert csak 10-ig lehetett… Egy régi lepukkant pártszékházban gyakoroltam, ami szerencsére közel volt hozzánk, így az utazásokat megúsztam gyalog. Este 10 után még elkezdtem oktatóvideókat nézni videókazettáról: Steve Gadd-et, Erskine-t, Dave Weckl-t, és Billy Cobham-et. Másnap meg azokat gyakoroltam, amiket előző éjjel tanultam. Gyakorlatilag a nap 24 órájában ezzel foglalkoztam.

Nagyon nagy kitartás, lelkesedés kell ehhez…

Igen, de én nem voltam erre rákényszerítve, hanem én akartam ezt csinálni. És szerintem ez a titka a sikeremnek, hogy én ezt annyira élveztem, hogy egész nap ezt csináltam. Persze, az is benne van, hogyha valaki gyakorol napi 20 órát, és nincsen semmi sikerélménye, akkor előbb-utóbb megunja. Elfárad, elmegy a kedve, másba fog. Nekem szerencsére korán megadatott a sikerélmény: már 17 éves koromban felvettük az első CD-nket a Gőzerővel. Az egy nagy előre lépés volt. Előtte már tanítottam is magánúton és gyakran játszottam zenekarokban. Utána költöztem Pestre, és aztán ott is szépen beindultak a dolgok. Játszottam mindenféle kisebb-nagyobb zenekarban. ’96-ban (18 éves voltam) volt az első profi turném Friderikával, az már egy országos koncert-körút volt. Onnan is megismertek sokan, és ezután elkezdtek popzenekarokba hívni. Később turnéztam Hevesi Tamással, utána jött a Crystal (a Crystalban voltam, amikor jöttek a díjak: az első aranylemez, Aranyzsiráf díj, és az Év Felfedezettje díj), utána jött az Unisex, és a Fiesta. Szinte mindenkivel dolgoztam a magyar pop-életben. Ezek után 2004-ben nekem ítélték az Arany Dobverő díjat a Ceglédi Dobos Gálán (régen az Év Dobosa szavazás volt, később nevezték el Arany Dobverőnek –a szerk.). Nagyon jól esik, amikor elismerik és igenis jegyzik a korábbi munkádat. A másik nagyon nagy dolog, ami itthon történt velem, hogy 2005-től a Magyar Rádió munkatársa lettem. A Magyar Rádió jazz zenekarának (Stúdió 11) utolsó két évében -2005-től 2007-ig- én voltam a dobosa. Itt mindenkit megismertem, mindenkivel dolgoztam! Folyamatosan jöttek az énekesek stúdiófelvételeket készíteni, majd onnan is jöttek a felkérések, pl. Balássy Bettyvel és Varga Ferivel vettünk fel egy DVD-t, ahol egy big band-re egészült ki a zenekar. Az is nagyon jó volt! De dolgoztam még Szulák Andreával, Somlóval, Szakcsi Lakatossal… és Mahó Andreának is készítettünk egy Webber CD-t.
Mindeközben a SABIAN endorsere, mindmáig egyetlen hivatalos magyarországi reklámembere lettem.
Ekkoriban jelent meg a lemezem is „Drums, Music and Friends” (multimédiás CD) címen, majd 2008-ban a lemezbemutató koncertet DVD-én is kiadta Hunka Róbert és a Hunnia Records.

Nagy sikereket értél el itthon, sok elismerést, díjat kaptál a szakmától. Mégis mi vett rá arra, hogy kimenj külföldre, ahol mindent újra kellett kezdened?

Ennek az volt az oka, hogy úgy éreztem nem tudok itthon továbblépni, megszűnt a pálya előttem. A magyarországi összes fesztiválon már felléptünk, különböző formációkkal, ezek mellett csináltam a saját formációmat, ami a Dörnyei Quartet névre hallgatott, - fantasztikus zenészek voltak benne: Birta Miklós, Csepregi Gyula, Romhányi Áron, és Frey György. Közben játszottam az eMeRTon díjas Év Jazzegyüttesében, a Jazzpression-ben is. Egyszerűen az volt a baj, azt láttam, hogy gyakorolhatok én még 20 évig, lehetek sokkal jobb, viszont ugyanazokon a helyeken fogok fellépni. Nem volt egyszerűen inspiráció, perspektíva, egy zárt körbe értem.
Eközben megalakítottuk Horváth Kornéllal a duónkat, amit én úgy gondoltam, és azóta is hiszek, hogy külföldön mindenképpen meg kell mutatni, mert az egy különösen magas színvonalú produkció!
Úgy éreztem, hogy bennem több van, és többet szeretnék elérni azzal, amit megtanultam, mint amit itt Magyarországon elértem.

Horváth Kornéllal alkotott közös duótoknak nagy sikere van külföldön?

Nagyon nagy sikere van. Most készítünk éppen DVD-t, és nagyon komoly fogadtatás várható. Az emberek hallottak már sokféle ütős dolgot, de ez tényleg nagyon egyéni. Abszolút a legelvetemültebb ötleteinket játsszuk, és én soha nem gondoltam, hogy valaha valaki erre kíváncsi lesz. (nevet) Azt gondolnád, hogy ez az embereknek tömény, meg sok. De nem, nagyon népszerű, mert az ütőhangszerek abszolút szórakoztatják a közönséget.

Hogy kezdődött a duózás, hogy kezdődött a barátságotok?

Annak idején helyettesítettem a Szendőfi Petit a László Attila Band-ben, még nagyon régen, voltam vagy 17-18 éves. Akkor már ott csupa nagy profik voltak, Lattman Béla, László Attila, Oláh Kálmán, és a Horváth Kornél. Ott hallott zenélni Kornél, és megtetszett neki a játékom. Aztán ő megkeresett engem, és elkezdte a fiát hozzám járatni magánórákra, ami önmagában egy nagyon nagy elismerés Tőle, akit én egész gyerekkoromtól mindig csodáltam. Összebarátkoztunk, majd 2005-ben volt egy dobos fesztivál, amikor megkerestem Kornélt, hogy csináljuk meg ezt a duót, mert vannak ötleteim.
A mostani DVD a duó 5 éves születésnapjára készült.

A tHUNder duóval hogy került kapcsolatba Dom Famularo?

Amikor megkaptam a Sabian reklámszerződésemet, volt egy nagy Sabian Day rendezvény a Tam-Tam Dobcentrum, Pálmai Gábor és Dubán Dezső jóvoltából az Atrium Hyatt-ben Pesten, 2003-ban. A Sabian alelnöke, Jackie Houlden, hallott engem játszani, gyakorlatilag felfedezett, (utána kaptam a reklámszerződést) és elhozta magával Dom Famularo-t Pestre. Itt játszhattam együtt Dom-mal. Nagyon megtetszett neki ahogy játszom, főleg az, hogy szerinte egyéni dolgokat csinálok, és nagyon megjegyzett magának. Olyannyira, hogy amikor később találkoztunk 2008-ban Angliában, Birmingham-ben, -ő épp egy nagy dobfesztiválon volt műsorvezető, ahol Thomas Lang, Terry Bozzio játszott…óriási nevek-, emlékezett rám, és egy egymondatos e-maillel beajánlott a Vic Firth-höz, ami a világ legnagyobb dobverőgyártó cége. Így Dom Famularo ajánlására a Vic Firth-től szintén kaptam egy reklámszerződést. Én ezért nagyon hálás vagyok neki, gyakorlatilag a saját példaképeimmel kerültem egy céghez, Steve Gadd-del, Cobham-mel, Weckl-lel, mindenki a Vic Firth-nél van, Jack DeJohnette, Jojo Mayer, mindenki…
Tehát úgy gondoltam, hogy egy közös produkcióval tudnám viszonozni az ő segítségét, kedvességét, és támogatását. Úgy néz ki, hogy ez nagyon jól sült el, bevált az ötlet, mert nagyon tetszik neki a tHUNder duó. Ő soha nem hallott még minket együtt korábban, főleg nem élőben, és nagyon tetszett neki. Az volt az eredeti terv, hogy ő eljön a második Sabian Day-re is, amit én szerveztem, most volt 2010. szeptember 16-án. Dom játszotta volna a saját szólóprogramját, mi meg a miénket. De annyira tetszett neki, hogy csatlakozott hozzánk. Teljesen belelkesült, és felajánlotta, hogy támogat minket, így végül ő lett a co-producere a DVD-nknek. Tehát úgy látszik ő is úgy gondolja, hogy ez egy minőségi dolog. Minden valószínűséggel ez a DVD egy amerikai forgalmazón keresztül világkörüli terjesztésben fog megjelenni.

Tulajdonképpen a külföldi piacot célozzátok meg ezzel a DVD-vel?

Persze! Nyilván Magyarországon is kapható lesz, de nekünk az lenne a nagy előrelépés, hogyha ez a világon mindenhol kapható, illetve megrendelhető lenne. Szeretnénk járni a világot, és mindenhol fellépni a saját programunkkal, saját zenénkkel. Szerintem a könnyűzenei életben ennél többet nem tudsz elérni, mint hogy a saját zenéddel turnézol, és nem más számait játszod, hanem azt, amit te megálmodtál, megalkottál, és azt világszerte előadhatod.

Már két éve játszol a Thriller Show-ban. Hogy kerültél bele a produkcióba, volt-e valamilyen előmeghallgatás, felvétel?

A Thriller egy Michael Jackson show, egy világ körüli turné. Két éve folyamatosan utazom, már 2011 júliusáig meg vannak a dátumok, és valószínűleg ez utána is folyamatosan menni fog. Óriási sikere van, még bőven Michael Jackson halála előtt indult, ez egy 5-6 éves turné, nem egy ilyen hirtelen összetákolt valami… Az egész produkciót Jackson egy barátja találta ki, Adrian Grant. Jackson volt a kislányának a keresztapja, tehát családi barátok voltak. Én úgy kerültem be, hogy 2009 januárjában a Thrillert meghívták Londonban a West End-re, és kellett egy új zenekar a turnéra. Volt egy óriási meghallgatás-sorozat, és azt hiszem, hogy 300 dobos volt a világ minden részéről, közülük választottak ki engem, ami egy ajánlásnak is köszönhető, ugyanis megismerkedtem egy jam session-ön egy szaxofonossal, aki ismerte a zenei vezetőt a Thrilleren. Később ők meghívtak engem egy jazz stúdiófelvételre (ez még nagyon korán volt, egy éve voltam Londonban), nagyon jól kijöttünk emberileg és szakmailag is, és tökéletesen sikerült a felvétel. (Ez a felvétel fent van Gábor honlapján is – a szerk.) A formáció neve Outrance, 3 ausztrál srác meg én. Ez egy orgona trió, az orgonista játssza a basszust, van egy szaxofonos, egy gitáros, és én. Egy jazz-rock, fusion szerű felvétel lett. Az orgonista a zenei vezető, akinek nagyon tetszett a játékom. Később ő javasolt a musical supervisor-nak a Thrillerben, és utána nyertem meg én 300 dobos közül a meghallgatást. Azóta úton vagyok.

Hallottál a magyarországi botrányos Jacko Show-ról?

Igen hallottam róla, főleg ami Pesten volt, de itt Szegeden is volt a másik Jacko Show. Ide is minket akartak, gyakorlatilag rajtam keresztül indult el a szervezés, mivel én voltam a magyarországi kapocs a szervezőknek. Sajnos épp akkor történt, hogy meghalt Michael Jackson, és a mi turnénkra annyira felment a kereslet, hogy eltűnt az irodából mindenki egy hónapra. Egy hónap alatt leszerveztek egy 9 hónapos világ körüli turnét. Akkor kerültek a magyarországi dátumok a süllyesztőbe. A Thrillernek az a legjobb, ha minél hosszabb időt tud egy helyben tölteni, pl. két hét Pekingben, vagy Fokvárosban. Magyarországon három helyen lett volna, Veszprém Fotex Csarnok, Budapest Aréna, és egy Debrecen Főnix Csarnok. Ezek mind „one-nighters”, tehát egy éjszakás bulik, és a szervezők ezt próbálják kerülni. A nagy kereslet miatt ezek a rövid látogatások nem fértek bele.

Nemrég bekerültél az angol Rhythm Magazine egyik „top-listájára”, a „Ten best new drummers of the year 2010”, azaz „A 2010-es év 10 legjobb fiatal dobosa” közé.

Igen, az úgy volt, hogy Horváth Kornéllal, a már említett tHUNder Duóval volt egy mesterkurzusunk Angliában. Kaptunk egy meghívást Európa legnagyobb dobakadémiájára, a londoni Drumtech-be. Oda eljött a Sabian-nak az egykori angol főnöke, Jerome Marcus, aki meghallgatott minket, és nagyon tetszett neki, hála Istennek. Ő felhívta másnap a Rhythm Magazine főszerkesztőjét, Chris Barnes-t, hogy checkoljon le engem. Ez is egy ajánlás, ő felfedezett ott magának, és nem volt rest, elkezdte terjeszteni a hírét, hogy ez nagyon tetszett neki, és ez tényleg egy egyéni produkció. Ezt külön kihegyezte rám, mert azért ez egy dobos magazin. Vannak benne ütősök is persze, de főleg ez egy dobosoknak szóló lap. Megnézték a videóimat, website-omat és egyszercsak érkezett egy e-mail a főszerkesztőtől, hogy küldjek neki egy fényképet. Én ennek nagyon örültem, habár még mindig nem tudtam, hogy miről van szó. E-mailben küldtem neki egy fényképet, aztán később érkezett egy tiszteletpéldány a magazinból, amiben felsoroltak a világ 10 legjobb fiatal dobosa között. Nagyon váratlanul ért. Az, hogy a Drumtech-be be tudtunk kerülni, már önmagában nagyon nagy dolog! Ez 2010 januárjában történt, itt felsoroltak 10 dobost, mindenkiről írtak egy kicsit, mi a stílusa, honnan jött, mivel foglalkozik, és utána évközben ezeket végig vették. Mindenkivel csináltak egy interjút, és óriási szerencsére én pont a decemberi számba kerültem, ami a karácsonyi szám, így sokkal többet adnak el belőle, mint a többi számból. Emellett a világ minden részében a szakma nagyfőnökei ezt a magazint hivatalból megkapják, így nagyon sokan megismerhettek. Ráadásul decemberben van a születésnapom is.

Akkor ez nagy ajándék volt Neked!

Nagyon nagy ajándék volt, és pont a 33. krisztusi korba lépésem kapcsán ennek nagyon örülök. 
Ez a cikk nagyon megtisztelő, mert ez 5 oldal teljes terjedelem, gyakorlatilag a legnagyobb interjú az egész magazinban. A teljes élet-sztorim benne van, hogy hogyan kezdtem el ösztönösen magamtól dobolni, a rádió, a magyarországi dolgok, az év dobosa, és aztán Angliában hogy indítottam újra a karrierem. Aztán beszéltünk a Thrillerről, az ottani számokról, a felszerelésről, utána pedig a tervekről.
Ha a Jóisten is velünk van, akkor április elején a tHUNder Duóval fogunk játszani a Frankfurti zenei vásáron a Sabian szervezésében, Dom Famularo-val. Májusra egy angol turnét szervezek, mert ahol játszottunk tavaly, oda mindenhova hívnak vissza minket! Előtte pedig áprilisban, egy magyarországi turnét szervezünk, mert hallhatóak leszünk a Ceglédi Dobos Gálán, és a Győri Ütős Fesztiválon is. A dobos gála hetére szervezünk egy magyarországi turnét a nagyobb városokban, és mindenhol ahol erre lenne igény. Örömmel várjuk a megkereséseket!

A turné mellett mesterkurzusokat is tartasz. Ez mind belefér az idődbe?

Igen, ez még egy plusz dolog. Ahol a Thriller-rel éppen játszunk, ott a Sonor eddig egyedülálló módon, mesterkurzusokat szervez nekem. Eddig ez nem történt meg velem, hogy más szervezzen kurzusokat, és most már a Sabian is elkezdte. A Sonor-nak és a Sabian-nak továbbítottam a Thriller turné-tervet, hogy hol leszünk, és elkezdték nekem szervezni az előadásokat. Nemrég volt egy Edinburgh-ben, és éppen tegnap jött a megerősítés, hogy lesz egy Hamburgban és Berlinben is. Ezen kívül választ várunk Münchenből és Kölnből, tehát most a német turné kapcsán ez egy óriási lehetőség lesz számomra. Mert eddig ez úgy működött, hogy ha én szerveztem valamit, és őket tájékoztattam erről, akkor ők támogattak. De az, hogy ők szerveznek nekem, az egy nagyon nagy különbség. Ha most te szervezel egy dobos gálát, és mondjuk, felhívod a Sonor-t, hogy szeretnél egy Sonor-os művészt, akkor ideküldik neked a Jojo Mayert, vagy a Benny Greb-et vagy valakit. Nekem most ebbe a körbe sikerült bekerülni. Ezentúl a Sonor azt is megteheti, hogy egy ilyen kérésre engem fognak közvetíteni, míg eddig a példaképeimet küldték. Ez egy nagyon nagy előrelépés! Minden információt megkapok előre emailben, csak annyit kell tennem, hogy beülök egy taxiba. Küldenek dobot, választhatok méretet, színt… őrület! A tHUNder duó felvételére küldtek egy SQ 2-est, ami egy kézzel készített juhar testű felsőkategóriás vintage hangszer.

És ezek után mit vársz a jövőtől?

Tovább dübörög a Thriller turné, jelenleg Európában. Közben, a tHUNder Duó DVD-je és website-ja is célegyenesben van. Sorban érkeznek a nemzetközi fesztivál-meghívások, és Sonor mesterkurzusok… mi többet kívánhatnék még?
Úgy érzem, hogy az elmúlt években rengeteg minden, amiről álmodni sem mertem valóra vált, miért ne hihetném, hogy elérhetem a legnagyobb céljaimat?

Mucsi Gergő

Gábor felszerelése a Thriller turnén:

ROLAND TD 20 V-Drums
12” hálóbőrös pergő és állótom
10” hálóbőrös tomok és oldalsó pergő
Sonor Giant Step pedálok

Dörnyei Gábort szponzorálja:

Kapcsolódó linkek:

• Dörnyei Gábor profilja a HangZónán
  
• Tam-Tam Dobcentrum
  
• Hunnia Records
  
• Dörnyei Gábor website-ja
  
• Rhythm Magazine